Határtalan férfiének

A muravidéki magyarság sok megpróbáltatáson ment keresztül az elmúlt száz évben, de zenéjét megtartotta, és a nyugatról érkező hatásokkal továbbfejlesztette. Megtalálhatók a Zala megyében is kedvelt párosítók, szokásdallamok, de az új stílusú katonadaloknak is nagy hagyománya volt a vidéken. Bár a Muravidéken folyamatosan csökken a magyar népesség száma, az itt élők jelenleg is aktívan ápolják kulturális hagyományaikat: a Lendván működő Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet több száz népdalos és néptáncos gyermeket, felnőttet karol fel, akik megőrzik a vidék értékes zenei kincsét, és továbbadják majd azt a következő generációknak.

A mai Horvátország területén található Szlavónia valaha mocsaras, elzárt vidék volt. Ennek köszönhetően a polgárosulás csak később érkezett meg a területre, mely a népzene archaikus rétegének fennmaradását jelentette. Zenéjükben megtalálhatók a dunántúli ingadozó hangközök, de műfajilag is gazdag képet láthatunk a vidékről: karikázók, históriás énekek, egyházi népénekek, táncdallamok. Hangszeres zenéjükben meghatározó szerepet játszik a tambura, mely nemcsak a magyar népzenében jelentős ezen a tájegységen, hiszen a délszláv etnikumok dallamainak is kedvelt hangszerformációja a tamburazenekar.

a mai Magyarország területén található Alföld szerves folytatása. A vidék a török uralom alatt szinte teljesen elnéptelenedett, a magyarság csak az 1700-as években tért vissza a Kárpát-medence különböző régióiból. Ennek is köszönhető az a sokszínűség, mind zenei, mind pedig szövegfolklorisztikai szempontból, amely még a 20. századi gyűjtések során is jellemezte az itt élő parasztságot. Megtalálhatjuk dallamaik között a pásztor-és betyárélet számos dallamtípusának tengernyi variánsát, amelyhez páratlan élményt nyújt a tájegységre igencsak jellemző tamburazenekarok kísérete.

A Kolozsvártól északra található, folyók által közbezárt Mezőség színes etnikai képet mutat. A magyar parasztság mellett megtalálhatóak a területen a románok, valamint a cigányság is. Az etnikumok kulturális keveredésének eredményeképpen alakult ki a Mezőség mai színes zenei- és táncbeli kultúrája, melynek köszönhetően gyakran egy-egy településen belül is megkülönböztethetünk zenei stílusjegyeket. Ilyen település Szék, melynek nem csak sajátos népdalai és táncai vannak, hanem a településen belüli három városrészen - Felszeg, Forrószeg, Csipkeszeg - belüli endogámia miatt megőrizte archaikus vonásait.

A Kolozsvártól nyugatra található Kalotaszeget a „virtuozitás” szóval lehetne bemutatni. Itt található a Kárpát-medence legvirtuózabb férfitánca, a legényes, de vonós zenéjét tekintve is a magas fokú zenei kreativitásról és improvizációról beszélhetünk. Ebben nagy szerepe volt a polgárosulásnak is, amely a tájegység elhelyezkedésének köszönhetően (főút mentén) viszonylag korán megtörtént. Ennek ellenére az itt élő férfi énekesek - Derétei István, Gergely András, Magyarosi János - előadásmódja még a 20. század második felében is a régies, archaikus éneklés érzetét adja vissza.

nevének említésekor először a híres költő, Arany János neve jut eszébe mindannyiunknak. A mai Bihar megye területén található településre Arany születése után közel 100 évvel, 1914-ben a 20. századi magyar népzenekutatás egyik legjelentősebb alakja, Kodály Zoltán is ellátogatott. Ekkor még nem is gondolta, milyen értékes dallamokat talál itt: régi stílusú pásztordalokat gyűjtött Erdős Ferenctől, és a Kárpát-medencében először citerás felvételeket készített Bagosi Lajos régies, nyomós citerajátékáról. A Nagyszalontán tapasztalt népzenei élményeket nem sokkal később egyik kórusművébe is beemelte: így született a Nagyszalontai köszöntő.

a Csíki havasokból Moldva felé tartó Tatros folyó partján helyezkedik el. A főként fakitermeléssel és havasi állattenyésztéssel foglalkozó gyimesi csángók három faluban telepedtek le: Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok, és Gyimesbükk. Az őket körülvevő hegységeknek köszönhetően elzártság, és ebből adódóan a régi értékes dallamok és táncok jelenléte jellemzi népzenéjüket. Megtalálhatóak nagy számban a keservesek, az asszimetrikus ritmusú lassú magyarosok, és táncaik is szoros kapcsolatot mutatnak a középkori eredetű, Balkánon is elterjedt lánctáncokkal.

Erdély keleti részén, a Székelyföldön található. Központja Székelyudvarhely, ahol még napjainkban is - a többi településhez hasonlóan - nagy többségben van a magyarság. A tájegységen számos gyűjtés történt, melyek közül kiemelkedik Lajtha László Kőrispatakon és Bözödön végzett terepmunkája. Utóbbi faluban két kiváló férfiénekestől, Bágyi Jánostól és Marosi Józseftől vett fel dallamokat a Pátria-felvételsorozat keretein belül. A két karizmatikus egyéniség előadásában megjelenik a férfi éneklésre jellemző expresszív előadásmód, valamint a térségben elterjedt jajnóták improvizatív használata.